Ha állatunknak műtétje volt, vagy olyan elváltozás van rajta, aminek a gyógyulásához fontos, hogy ne nyalja azt, akkor sebvédelemre van szükség. Ennek egyik leggyakoribb formája a védőgallér – a „szükséges rossz”.
Annak ellenére, hogy most már nagyon könnyű és átlátszó kivitelben is kaphatóak gallérok, azért akinek volt már gallérban állata, valószínűleg nem túl idilli időszakként emlékszik vissza rá: egyszóval se kutya, (pláne macska!) sem gazdi nem szereti a védőgallért. Higgyék el, mi sem, de mégis sokszor ez a legjobb megoldás az állat részre. Ha van lehetőség kisruhával való sebvédelemre, akkor mindig felajánljuk azt a gazdinak. Mindig egyénileg, az elváltozás helyeződése, a kutya habitusa alapján döntünk a sebvédelemről (pl. ha a kutya kertben tartott, télen a házába gallérral nem fog tudni bemenni, ilyenkor vagy meg kell oldani, hogy a varratszedésig máshol tudjon pihenni, vagy kisruha mellett kell dönteni).
Hiú ábránd azt gondolni, hogy „majd rászólunk, ha nyalogatja”, „a mi kutyánk nem piszkálja” stb… A seb első napokban fájdogál, húzódik, később viszket ahogy nő a szőr, a fonal, mint idegen anyag kicsit szúr: ezeket teljesen normális, hogy az állat piszkálni akarja. Azt, hogy figyelünk rá sem megoldás: egy mozdulattal tud varratot kitépni a kutya, elég csak elfordulni. És gondolom, senki sem ül majd éjjel-nappal a kutya mellett 2 hétig, amig a seb gyógyul…
Higgyék el, a kutya hozzá tud szokni a gallérhoz pár nap alatt! Ha viszont befertőzi a sebét, idő előtt varratot szed magából, akkor előfordulhat, hogy hosszadalmasabb lesz a gyógyulás, újra kell műteni, ami újabb megpróbáltatás az állatnak, plusz anyagi teher a gazdinak. Ritkán, de akár életveszélybe is kerülhet pl. ha kan kutya castrálás után a csonkot megpiszkálja (elvérzés veszélye).
Ebben a cikkünkben egy kis segítséget szeretnénk nyújtani a védőgallér helyes használatához:
A gallért – ha szükség van rá – az állatorvostól kapjuk a kezelés/műtét végén. Ilyenkor a rendelőben gondosan megválasztjuk a méretet. A nyakon lévő részt viszonylag szorosan kell az állat nyakára illeszteni. Ehhez sokszor az állat puha textilnyakörvét használjuk. A cél az, hogy az állat semmilyen helyzetben ne tudja nyalogatni az adott testrészét. Ez csak akkor működik, ha a gallér az állat nyakára maximálisan rátolva az állat nyakát nyújtva tartva oldalnézetből az orrtükrön túl lóg pár cm-rel.
Mikor az állat előrehajol, és a gallér a füléig felcsúszik úgy tűnhet, hogy a gallér túl nagy. („az állatorvos/asszisztens benézte a méretet!”) Ha azonban ilyenkor levágunk belőle (amit sok gazdi megtesz) , akkor nem lesz megfelelő a sebvédelem. Szinte biztos, hogy pár órán/ napon belül rájön az állat erre és meglesz a baj.
(Az igazi feketeövesek azért néha rájönnek, hogy a gallér szélével is lehet sebet vakarni, de szerencsére ilyen agyafúrt páciens ritkán adódik.)
Kutya / macska gallér praktikák:
Amennyiben úgy vásárol gallért, hogy az állata nincs ott, akkor a fenti módszerrel ellenőrizzük le, hogy jó méretet vettünk-e. Ha nem tud dönteni, a nagyobbat válassza. Ne feledjék, a túl hosszú gallért még mindig le lehet rövidíteni, a túl röviddel viszont nem lehet mit kezdeni.
Ha az állatunk gallért kapott, ne vegyük azt le-föl a kutyáról! Előbb-utóbb tiltakozni fog ellene, és megszokni is könnyebben szokja meg, ha folyamatosan viseli. Inkább segítsünk neki az evés-ivásban, lépcsőn való fel-le közlekedésben (pl. a tálját emeljük meg).
Sokszor probléma, hogy főleg a nagytestű, vehemensebb kutyák a gallérral mindennek és mindenkinek nekimennek. Végig húzzák a kerítésen, falon, gazdi lábán és ettől a gallér idő előtt tönkremegy (gazdi lába meg kék-zöld foltos lesz). Erre jó megoldás, ha az első napokban magunk mellett tartjuk a kutyát, együtt vagyunk vele és nyugodtan tanítgatjuk arra, hogyan mozogjon a gallérban.
Jól jöhet ilyenkor a gallér megerősítése is: ha pl. körbetekerjük széles leukoplasttal, vagy szigszalaggal, esetleg tűzőgéppel összetűzzük a szétnyíló részét. Ha a gallér tönkrement, akkor mielőbb pótolni kell.
Mindig érdemes naponta megvizsgáltani az állat sebét: ha begyulladt, váladékozik, akkor feltétlen konzultálni kell az állatorvossal. Ha a gyulladás múlik, akkor a vakarási/nyalási késztetés is csökkeni fog. Ha a seb rendben van, és még mindig fennáll a probléma, akkor enyhe nyugtató készítmény adása is szóba jöhet pár napig (pl. van olyan készítmény, ami nyugtató és fájdalomcsillapító hatású is egyben).
Lógó fülű, fülgyulladásra hajlamos kutyáknál érdemes a fülüket is megvizsgálni naponta, mert a gallér a fül természetes szellőzését ronthatja. Ha erős váladékozást, kellemetlen szagot érez a kutya fülénél, akkor szintén javasolt a mielőbbi kontroll.