Kisállatok epilepszia vizsgálata és gondozása
2019.10.11.

 Egy epilepsziás roham, valószínűleg az egyik legnyugtalanítóbb neurológiai betegség, amivel egy állattulajdonos találkozhat. A betegség azonban megfelelő kezeléssel jól karban tartható.

Hogyan néz ki egy epilepsziás roham?

Az epilepsziás állat legtöbbször minden átmenet nélkül hirtelen összeesik, elveszti az eszméletét. Ilyenkor a lábával úszó-kúszó mozdulatokat tesz, miközben nyálzik és gyakran akaratlanul vizeletet és bélsarat ürít. Ezt nevezzük ún. ’grand mal’, vagy generalizált epilepsziás rohamnak.

Más esetben az epilepsziás rohamok csak furcsa viselkedésben nyilvánulnak meg: távolba meredés, farok kergetése, nyelv nyújtogatása, állkapocs rángása, hirtelen felugrás, céltalan ugatás…stb.

A rohamok átlagosan 1-2 percig tartanak. 

Macska epilepszia estében kicsit más a helyzet: Ők gyakran ún. fokális rohamokban szenvednek, amelyek sokszor nem egyértelműek a laikusok számára: morgás, ugrálás, arcrángás. Azonban az epilepsziás macska is szenvedhet nagyrohamoktól. Lsd fent. 

Az epilepsziás roham maga valójában csak egy tünet. A kiváltó okok sokfélék lehetnek. Ezek felderítése elengedhetetlen a sikeres kezeléshez.

Amikor a rohamokat az agyban lévő elváltozás okozza – A struktúrális és idiopatikus epilepsziák.

A struktúrális epilepszia

Ebben az esetben az agyban lévő valamilyen betegség miatt alakulnak ki az állat epilepsziás rohamai. pl.: gyulladás, tumor, fertőzés, keringési elégtelenség (storke), genetikai deformitás (pl. hydrocephalus) miatt. Ilyenkor minden esetben van egy betegség, ami megtalálható az agyban, ami epilepsziás, illetve egyéb iderendszeri tüneteket okoz. Erre a típusra jellemző, hogy  más idegrendszeri tünet is kíséri. A kisállatok struktúrális epilepsziájában kiegészítő vizsgálatokkal (liquor vétel, MRI, CT vizsgálattal) meg lehet találni a betegség jeleit az agyban.

Az idiopatikus epilepszia

A kutyák és macskáknál jelentkező  ún. idiopatikus epilepszia esetében azonban nem találunk struktúrális elváltozást az agyban. Ilyenkor egy kémiai egyensúlyzavar miatt alakulnak ki a rohamok. Ez egy funkcionális rendellenesség, amit nem lehet kimutatni kiegészítő vizsgálatokkal. Az állat az agyban lévő kémiai anyagok egyensúlyzavara miatt fokozottan hajlamos az epilepsziás rohamok kialakulására.

Csakúgy,mint embereknél, az idiopatikus epilepszia kutyák és macskák esetében is a leggyakoribb epilepszia típus. Az állat már ezzel az  elváltozással született, és ezzel fogja leélni az életét. Szerencsére azonban, az epilepsziás rohamok ritkán okoznak súlyos elváltozást, és  együtt lehet élni vele.

Mikor az elváltozás nem az agyban van:

A reaktív epilepszia 

Mivel az agy nagyon érzékeny szerv, folyamatosan a megfelelő vérellátásra, és tápanyagokra van szüksége a működéshez. Ha ezek egyensúlya akárcsak egy kicsit is megváltozik, az agy kóros működéssel: epilepsziás rohammal válaszol (pl. ha a vércukor szint lecsökken). Ugyanúgy, ha a vérbe bármiféle olyan anyag kerül, ami káros az agyra: pl. mérgező anyagok, de ilyenek lehetnek az egyes szervi betegségekben felhalmozódó a szervezet által termelt metabolitok,  azok szintén kiválthatnak epilepsziás rohamokat.

Diagnózis és terápia

Látható,  hogy nagyon sokféle dolog válthat ki epilepsziás rohamot állatoknál. Az epilepsziás kutya vagy macska kezelésekor törekedni kell a kiváltó ok felderítésére: pl. idegrendszeri gyulladás miatti epilepsziát nem fogunk tudni kordában tartani a hagyományos epilepszia elleni gyógyszerekkel,  ha nem kezeljük a gyulladást magát is. Ezért a hozzánk érkező epilepsziás betegek egy nagyon alapos belgyógyászati kivizsgáláson vesznek részt. Ha szükséges, kiegészítő vizsgálatokat is végzünk: RTG UH MRI stb.

Az idiopatikus epilepszia diagnosztizálása:

Mivel ebben az epilepsziában nincs strukturális elváltozás, ezért ezt a legnehezebb diagnosztizálni. Sokszor csak kizárásos alapon lehet. Ilyenkor első lépésben kizárjuk azokat az elváltozásokat, amelyek az agyon kívül vannak és epilepsziát okozhatnak (pl. májban lévő sönt, mérgezések, vesebetegség stb), majd második lépésben kizárjuk az agyban lévó kórfolymatokat, amelyek epilepsziás rohamok hátterében állhatnak. 

Van azonban pár dolog, ami felkeltheti a gyanúját, hogy idiopatikus epilepsziával állunk szemben. Ezek:

  • 6 hónapos és 6 éves kor között jelentkező az első rohamok
  • Fajtatiszta kutyák  (különösen, ha border collie, vizsla, retriever a beteg. Ezeknél a fajtáknál feltételezhetően genetikai háttere van az epilepsziának.)
  • Ha alomtársak, szülők vagy utódok is epilepsziás betegek
  • Ha két roham között végzett teljes neurológiai vizsgálat negatív.
  • A kiegészítő vizsgálatok (vérvétel, ultrahang, liquor, MR..stb) eredményei negatívak.

Mikor forduljunk orvoshoz, ha az állatunknál epilepsziás rohamot tapasztalunk?

Mindenképpen kezelésre van szükség, ha gyaníthatóan strukturális vagy reaktív az epilepszia. Ilyenkor a rohamok mellett általában más tünetet is tapasztalunk: étvágytalanság, hányás, hasmenés, fokozott vízivás, körmozgás, viselkedészavar, vakság… stb. Érthető módon, hogyha toxinok, gyulladás, daganat stb. miatt rohamozik az állat, akkor kezelés nélkül súlyos, akár életveszélyes-állapotba kerülhet.

Az epilepsziás tüneteket  mindenképp szükséges gyógyszeresen kezelni:

  • Ha az állatnak  egy hónapon belül volt több rohama, vagy ha a rohamok gyakorisága nő.
  • Ha egy napon belül több roham is jelentkezett (ún. rohamfokozódás, vagy cluster rohamok léptek fel)
  • Ha volt már az állatnak 5 percnél tovább tartó rohama  (ún. status  epilepticus).
  • Ha a roham elmúltával hosszan tartó vagy súlyos tüneteket produkál az állat. (céltalan járkálás, vakság, viselkedés változás stb.)
  • Ha tartós betegség van az agyban.
  • Ha egy állat nem kap időben gyógyszeres kezelést,  később már sokkal nehezebb kontrollálni az epilepsziáját.

Ha epilepsziás tüneteket tapasztal az állatnál, akkor a következőket tegye:

  • Rohamok alkalmával maradjon nyugodt! Pakoljon el az állat mellől minden olyat, amivel megsértheti magát vagy másokat. Ne próbálja meg lefogni az állatot, semmi esetre se nyúljon a szájába! Nyugodt hangon beszéljen hozzá a roham elmúltával.
  • Vezessen rohamnaplót: mikor, hány perces rohamok jelentkeztek? Mit csinált az állat közvetlen előtte (aludt, ugrált stb.) hogy viselkedett utána?
  • Vegyen videóra egy rohamot! Érdemes leguggolva az állat magasságából készíteni a felvételt. (normál mobiltelefonnal tökéletes) Egy jó videó nagyon értékes információkkal szolgálhat az állatorvosnak a roham tipizálásakor.
  • Kérjen időpontot egy epilepszia szakvizsgálatra. Ide hozza el az állat korábbi leleteit, oltási könyvét!

Mikor van szüksége az epilepsziás állatnak azonnali orvosi ellátásra?

Ha egy állat 5 percen túl sem jött ki a rohamból

Ha egy nap több rohama is van.

Ha egyéb aggasztó tünetet észlel az állaton: nehéz légzés, apatikusság.

Ha kiderült, hogy állata idiopatikus epilepsziában szenved:

Nagyon fontos megérteni, hogy az állatunk epilepsziával született, és ezzel együtt kell élnie. Az epilepsziás beteg teljes gyógyulása ritkán érhető el, a feladat legtöbbször a betegség kontroll alatt tartása. Fontos tudni, hogy az idejében elkezdett gyógyszeres kezelés bizonyítottan hatékonyabb, mint ha a kezelés előtt az állatnak már régebb óta vannak rohamai. Elhanyagolt esetekben sokszor tapasztaljuk, hogy sokkal nehezebb a gyógyszeres beállítás. A terápia rezisztens betegek egy jó része már hónapok-évek (!) óta rohamozik, mire orvoshoz kerül. A gyógyszeres kezeléssel megpróbáljuk a lehető legkevesebb rohamgyakoriságot elérni, illetve azt, hogy a rohamok minél enyhébbek és rövidebbek legyenek. A cél az, hogy elérjünk egy olyan roham gyakoriságot, ami már elfogadható mind az állat, mind a gazdi számára, miközben a kezeléssel járó mellékhatásokat a minimális szinten tartsuk. Ez általában folyamatos gyógyszer adagolással érhető el, amit az állat élete végéig adni kell. A gyógykezelést azonban mindig egyénre kell szabni. Az, hogy az adott beteg hogyan reagál a gyógyszeres kezelésre majd,  nem jósolható meg előre. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kezelt betegek 2/3-a szépen reagál, a fennmaradó közel egyharmadnál általában többféle próbálkozásra is szükség van, mire kiderül melyik gyógyszer vagy gyógyszer kombináció működik nála.  Sajnos a betegek egy kis hányadában ún. terápia rezisztens epilepsziával állunk szemben, amikor a beteg gyógyszerekre nem, vagy nem kielégítően reagál. Az ilyen betegek száma azonban az újabb és újabb epilepsziás szerek megjelenésével, és a jelenleg is zajló kutatások eredményinek felhasználásával szerencsére egyre kevesebb évről-évre.