A neurológia az idegrendszer elváltozásaival foglalkozó tudományág, magába foglalja mind a központi idegrendszer (agy, gerincvelő), mind a perifériás idegrendszer (idegek, ideg-izom átmenet, az érzékszervek) betegségeit. A kisállatok neurológiai betegségei ugyanolyan változatosak, mint az emberéi, ám diagnosztizálásuk különösen nehéz feladat, mert nem tudják elmondani, hogy mi a panaszuk. Egy ideg sérülése következtében fellépő ún. fonák érzést jól le tudja írni egy ember: olyan mintha apró tűkkel szurkálnák az adott területet. Ugyanakkor egy állat lehet, hogy csak nyalogatja a lábát.
Ha az állatunk viselkedése megváltozik. Túl izgatott, vagy éppen túl nyugodt lesz, vagy nem a megfelelő módon reagál egy ingerre. Ha a mozgása szédelgő, lábait a földön húzza, vagy éppen túl magasra emeli járás közben. Egyik irányba dől, sodródik. Ha olykor eszméletét veszti, vagy rohamai vannak. Ha az izmai akarattól függetlenül összehúzódnak, rángatóznak, fogait csattogtatja. Gyenge, nem tud lábra állni, lebénul, vagy könnyen elfárad. Ha megmagyarázhatatlan fájdalmai vannak (pl simogatásra felsír). Ha sántít és ortopédiai vizsgálattal nem lehet az okát megtalálni. Ha megvakul és a szemészeti vizsgálat eredménye negatív, ha a pupillái túl tágak vagy szűkek, vagy nem egyformák. Ha arckifejezése megváltozik. Nehezen rág, nyel, nyelvét nem tudja visszahúzni, hangja megváltozik. Ha a farkát nem tudja emelni, vizelet bélsárürítési problémái vannak.
Mivel az idegek az egész testet behálózzák, az idegrendszeri elváltozások nagyon sokféle tünetet tudnak okozni, amelyek más betegségekre is jellemzőek. Akkor kell mégis neurológiai irányban vizsgálódni, ha egy adott tünet nem magyarázható meg a szokásos módon. Pl. nehezített vizeletürítés hátterében legtöbbször a húgyutak megbetegedései állnak, de okozhatja a hólyag beidegzési zavara is. Ha ilyenkor a vizeletvizsgálat, a hasi RTG-, vagy ultrahangvizsgálat negatív eredménnyel zárul, gondolni kell neurológiai problémára.
Először mindig felvesszük az alap adatokat. Milyen fajta, milyen korú állatról van szó. Vannak olyan betegségek, amelyek csak bizonyos korban jellemzőek, vagy egy fajtában gyakrabban fordulnak elő.
Nagyon fontos azt is tudni, hogy mikor kezdődtek a tünetek, hogyan változtak. Kapott-e bármilyen gyógyszert az állat. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek bizonyos betegségek tüneteit elfedhetik, bizonyos vizsgálatok eredményeit módosíthatják. Néha előfordul olyan is, hogy egy bizonyos gyógyszer váltja ki az elváltozást.
Ezután egy általános betegvizsgálat történik. Azért fontos ez, mert sokszor a neurológiai elváltozás (pl. epilepsziás roham) valamely más szerv betegsége miatt alakul ki.
Mindezek után következik csak az állat részletes neurológiai vizsgálata, amely során megnézzük az állat mentális állapotát, megfigyeljük a járását, vizsgáljuk a különböző ingerekre adott válaszaikat, reflexeiket. Mindezek alapján az elváltozást jó eséllyel lehet már lokalizálni az idegrendszeren belül: (hogy pl. előagyi, agytörzsi, perifériás idegi, gerincvelői stb) elváltozásról van-e szó.
Különösen fontos az elváltozás lokalizációja, mert a kiegészítő vizsgálatokat úgy tudjuk optimálisan megválasztani. Egy centrális vestibuláris betegnek például koponya MRI vizsgálatra van szüksége, míg egy perifériás vestibuláris elváltozáskor egy fülvizsgálat, RTG, vagy CT vizsgálat is elegendő lehet a diagnózis felállításához.
Szükség esetén kiegészítő vizsgálatokat végzünk:
Az állatok neurológiai vizsgálatához, mind a kezelésekhez (pl. fizioterápia) szükséges az állat egy bizonyos fokú kooperációja. Egy nagyon agresszív vagy extrém módon félős állatnál a vizsgálatoknak néha csak egy részét lehet elvégezni. Ezért különösen fontos, hogy a kisállatok neurológiai vizsgálata mindig megfelelő helyen, nyugodt körülmények között történjen, hogy az állatnak maximális esélyt adjunk az együttműködésre.
Mint minden betegségben, a neurológiában is vannak jól gyógyítható és nehezebben gyógyítható elváltozások. Mivel azonban az idegrendszert bonyolult felépítését még nem ismerjük teljes egészében, a pontos diagnózis felállítása olykor komoly kihívást jelent. A vizsgálódást tovább nehezíti, hogy az idegrendszer központi része zárt csontos tokban, nehezen hozzáférhető helyen van, így az idegszövet esetében sokszor nehezebbek és költségesebbek a különböző képalkotó vizsgálatok, mintavételi eljárások. A neurológia és társtudományai azonban gyorsan fejlődnek: ma olyan tudásnak vagyunk a birtokában, ami 10-20 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az állatorvosi neurológia a humán neurológiával párhuzamosan fejlődik. Ahogy nőnek az ismereteink az idegrendszerről, a kezelési lehetőségeink is egyre bővülnek. Egyre több gyógyszer, beavatkozás elérhető már az állatok számára is itt Magyarországon is. (pl. új epilepszia elleni gyógyszerek, idegrendszer daganatainak sebészi ellátása, fizioterápia).
Az idegrendszeri megbetegedések gyógyszeres kezelése nagyon sokféle lehet. Vannak olyan elváltozások, amelyek maguktól gyógyulnak, vannak azonban olyan esetek, amikor hosszas, néha élethossziglan tartó kezelésre van szükség. (pl. epilepszia esetén). Sérülések, és egyéb gerinc megbetegedések kezeléseként egyre inkább elterjedtek a fizioterápiás, hidroterápiás eljárások, amelyekkel nagyon jó eredményeket lehet elérni most már állatoknál is.
Ha fentiek valamelyikét tapasztalja, mihamarabb kérjen állatorvosi segítséget!